Academia.edu no longer supports Internet Explorer.
To browse Academia.edu and the wider internet faster and more securely, please take a few seconds to upgrade your browser.
2015
Szent Anna kultuszának írásos emlékei a kora újkori Magyarországon * Kísérleti jelleggel kezdtem kutatni Szent Anna Kárpát-medencei tiszteletét. Vajon mi volt a szerepe Jézus nagyanyjának a barokk kor lelkiségében? Speciálisan a nagyanyák tiszteletére számíthatott csak, vagy tágabban meghatározható csoportnak, esetleg minden kereszténynek kiemelt tiszteletére számíthatott? Legendája alapján ő az anyaságra vágyók, anyák és nagyanyák segítője. Szent Anna nemcsak a Szűzanya édesanyja, hanem háromszoros tisztes özvegyként, Jézus Krisztus öreganyja, dajkája, a szentatyafiság matriarchája, és így a keresztény nagycsalád, nemzetség oltalmazója, a gyermekáldás patrónája is. 1 Kultusza rendkívül sokrétű. A középkor után Szűz Márián kívül csak neki alakultak ki búcsújáró kegyhelyei Magyarországon. 2 Templomainkban gyakori a képe, 3 az Anna név kedveltsége folyamatos, elterjedt keddenkénti kiemelt tisztelete. Középkorvégi magyar nyelvű kódexeink már tanúsítják tiszteletét. Legendája olvasható a Teleki-, Érdyés Debreceni kódexben, latinul Temesvári Pelbártnál is. Szekvenciáját és himnuszát a Pozsonyi és Szegedi kódex tartalmazza. Képi ábrázolásai közül a Mettercia (Szűz Mária gyermekével együtt édesanyja, Szent Anna ölében) szintén gyakori. Több kézműves mesterségnek volt patrónusa, a szegedi szabócéh által készített ereklyetartó máig fennmaradt. Érdekes vonás, hogy tisztelete gazdasági kérdésekben is megelőzi férjéét, Szent Joákimét. Szent Anna életének fontos eseményei legendája szerint kedden történtek: kedden született, kedden fogant, kedden szülte Máriát, kedden halt meg. Kedden bizonyos asszonyi munkák: szövés, fonás, varrás végzése tilos volt. Legendája végéről csupán egyetlen mondatot idézek Illyés András tolmácsolásában:
2015
Egészen gyöngyökbôl és drágakövekbôl összeállított harangalakú miseruha. Melynek elôrészén az angyali üdvözlet ábrázoltatik és drágakövekbôl minusculákból készült eme felirat borítja: "Magnificus Dominus" (sic! A szerk.). Hátrészén a feltámadó Üdvözítônek alakja van amint a sírból kiemelkedik, gyönyörû kivitellel drágakövekbôl készítve. A sír körül az ôrök között térdel a donátor ezüst páncélban, aki hiteles adat szerint Ujlaki Miklós erdélyi vajda, zalavári fôispán vala. A mellette lévô mondatszalagnak hímzett betûi ugyan már nem olvashatók, de az évszám minusculái az MCCCCL (1450)-et még tisztán feltüntették. A bô ruha szegélye nagyobb drágakövekkel van megrakva. Ez volt kétségkívül a miseruhák között a legbecsesebb. Illetve: Miseruha arannyal átszôtt vörös bársony szövetbôl a bold. Szûznek ülô alakjával, ölében a kisded Jézussal, mellén zafírkôvel, feje felett aranyozott ezüst koronával, melyben öt ametiszt és egy türkiz van, továbbá sz. Katalin, Borbála, Dorottya és Margit vértanú szüzek alakjaival, gyöngyökbôl készült gótstílusú oltárkán brought to you by CORE View metadata, citation and similar papers at core.ac.uk
2010
Talán első pillantásra különösnek tűnhet föl, hogy ez a három téma együtt jelenik meg e dolgozat címében; a kora újkor nagy hatású, gondolkodást, világnézetet befolyásoló kiadványtípusaiban, a csillagjóslásokat közlő prognosztikonokban és kalendáriumokban mégis szorosan összetartoznak. E műfajok létének, fejlődésének alapvető feltétele ugyanis az asztronómiai és asztrológiai tudás, kiegészítve a medicina, a história, a teológia ismeretanyagával is-mikor milyen tudományos képzettséggel rendelkező szerző munkájával találkozunk. A szabad akarat témája legalább kétszáz éven át újra és újra visszatér a kalendáriumi prognosztikonokhoz írt magyarázkodásokban, a 16. század első felétől a 18. század elejéig, s a szerzők mindig Szent Ágoston írásait idézik, de más egyházi tekintélyekre is hivatkoznak. A boldog élet témája ennél köznapibb szinten jelenik meg, közvetetten vagy közvetlen tanításokkal: proverbiumok, istenfélelemre, bölcsességre intő szavak, példabeszédek verses és prózai formában hirdetik, hogy nem a csillagokban kell bíznia az embernek, sem tőlük félnie, hanem a Gondviselésre hagyatkoznia és erkölcsösen élnie, mert egyedül ez a boldog élet igazi útja. Négyszáz év távlatából visszatekintve érdekes elgondolni: a kor ún. népszerű irodalmához tartozó kiadványok színvonalasabb példányai, főleg már a 17. században, mennyire tudatosan foglalkoznak bölcseleti kérdésekkel, mégpedig nevelő, tanító célzattal. Néhány jellemző mozzanatot szeretnék bemutatni ebből a nagyon szerteágazó, érdekes kalendáriumi anyagból. A szóban forgó kiadványok: Johannes Lichtenberger prognosztikonja, Paul Eber és követői Calendarium Historicumai a 16. század derekáról, valamint az 1659-es nagyszombati magyar, és az 1680-as latin nyelvű kalendárium.
Anthropologiai Közlemények, 2016
Anthropological investigations previously carried out on individuals from this site revealed an interesting paleopathological case of tuberculosis in the form of Pott's disease dated to the early 5th millennium BC. In this study, selected specimens from this osteoarcheological series were subjected to paleomicrobiological analysis to establish the presence of MTBC bacteria. As all individuals showing clear osteological signs of TB infection belonged to a single grave group, 38 individuals from this grave group were analysed. The sample included the case of Pott's disease as well as individuals both with and without osseous TB manifestations. The presence of TB DNA in the individual with Pott's disease was established, confirming the occurrence of TB in Neolithic populations of Europe. Moreover, our molecular analysis indicated that several other individuals of the same grave group were also infected with TB, opening the possibility for further analyses of this unique Neolithic skeletal series.
2006
A katedrális kora című művében a Mária-tisztelet 12. századi nyugati térnyerése kapcsán a kultusz és a katedrális-ajánlások összefüggését hangsúlyozza. Mint írja: "A történelemben nehezen követhető nyomon, milyen rejtélyes erők juttatták el a Miasszonyunkat odáig, hogy kiszorítsa a vértanúkat és hitvallókat, akiknek kezdetben az összes francia katedrálist ajánlották, és hogyan vált ő az összes közül egyedüli és közös védőszentté. A Szűz nyugati kultusza a Mária-tisztelet önálló fejezete -bár legfőbb teológiai tételei korábbi forrásokból, az ókeresztény és a görög-keleti teológusok műveiből, ikonográfiái tradíciói pedig a bizánci műalkotások ábrázolási típusaiból eredeztethetőek. A középkori latin traktátusokban és a gótika kori új ikonográfiái típusokban a kultusz erőteljes térnyerése, a Róma-központú kereszténység mariológiájának eredetisége fejeződik ki. A tanulmány e kultusz teológiai hátterének és képi megjelenítésének szoros összefüggését kívánja megvilágítani a legjelentősebb, nyugaton kialakított ikonográfiái típus, a Mária megkoronázása képtéma két, művészettörténeti szempontból is kiemelkedő alkotásának vizsgálatával. Az egyik alkotás e Mária-téma egyik korai példája: a reimsi Notre-Dame székesegyház Mária-kapujának szobrászati kompozíciója (1.; 2. ábra). A másik pedig a téma nagyformátumú, késő-középkori összegzése: Enguerrand Charonton Mária megkoronázása című oltárképe (3. ábra). Mindkét mű csak a Szűz Mária-kultusz kontextusában értelmezhető, tartalmuk, kompozíciós rendszerük ennek fényében tárul föl -az ikonológiai interpretáció módszertana értelmében.2 A Mária-kultusz teológiai legitimitása A teológia Máriával foglalkozó ága, a mariológia történeti fejlődésének és a vele szoros összefüggésben alakuló, gazdagodó ikonográfiái hagyománynak a vizsgálata a kereszténység kezdeti szakaszához vezet vissza bennünket.3 A 3. század első felében alkotó alexandriai teológus, Órigenész nevezte Máriát első-
2020
The Árpádian Age cemetery at Mesteri-Intapuszta comprised 318 (excavated) graves. Beads were documented in 16 graves. This study is centred on the study of geochemical investigation of some of these beads. The find circumstances of beads, strings of beads is presented in situ on the basis of excavation documentation; moreover, the other grave goods for some of these graves. On the basis of the map of the cemetery we think that the use of glass beads was common during the whole period of the usage of the cemetery, i.e. the early phase of the Árpádian Age, besides silver jewellery that served as the other typical find in the graves of the wealthy deceased. Strings of beads were typically given to children (Inf. I, i.e. between 0-7 years) till mature adult age (<39 years). Archaeometrical studies were induced by the frequency and variability of the beads, performed in several steps. The paper presents the electron microprobe results on 10 glass beads with a historical interpretation of the data
Századok, 2010
A do mon kos ren det ha gyo má nyo san -és egyéb ként he lye sen -a kol duló ren dek kö zött szo kás szá mon tar ta ni. A késõ kö zép kor ban azon ban a rend arcu la ta je len tõ sen meg vál to zott. A vál to zá sok elõ ször és el sõ sor ban a nyu gat-és dél-eu ró pai rend há za kat érin tet ték, de fo ko za to san át ter jed tek Kö zép-Eu ró pára is. A késõ kö zép kor ban nem csak a ren di re for mok és a do mon kos obszervancia meg je le né se fi gyel he tõ meg, ha nem a ren di gaz dál ko dás át ala ku lá sa is: a ko ráb bi idõ szak ban a do mon kos ko los to rok, ha kap tak is in gat lant ado mány ba, azt kö te le sek vol tak el ad ni és az árát for dít hat ták sa ját cél ja ik ra. 1425-tõl azonban egyes ko los to rok V. Már ton pá pá tól en ge délyt sze rez tek arra, hogy in gat lan bir to ka ik le hes se nek, 1475-ben pe dig IV. Sixtus pápa ezt az en ge délyt az egész rend re ki ter jesz tet te, egyúttal megszüntetve a rend kolduló jellegét. 1 A dön tés hát te ré ben a gaz da ság át ala ku lá sa állt. A rend ala pí tó Szent Domon kos szán dé ka egy moz gé kony, a lel ki pász tor ko dás ban és a misszi ó ban ha tékony kö zös ség lét re ho zá sa volt. Ez zel a cél ki tû zés sel a 13. szá za di -Eu ró pa nagy ré szén alap ve tõ en még na tu rá lis -gaz dál ko dás nem volt össze egyez tethe tõ. Emel lett per sze más szem pont ok, mint pél dá ul a sze gény ség kö zös sé gi értel me zé se, is fon tos sze re pet ját szot tak. A 15. szá zad ra azon ban a vi szo nyok gyö ke re sen meg vál toz tak. Eu ró pa nyu ga ti fe lén a fe ke te ha lál és a száz éves hábo rú pusz tí tá sai je len tõs né pes ség csök ke nést és a föld bir tok okon ko moly munka erõ hi ányt okoz tak. A bir to kok új faj ta hasz no sí tá sa, a bér be adás el ter je dé se egy ben azt is je len tet te, hogy a föld bir to kos már nem fog lal ko zott fel tét le nül a bir tok igaz ga tás napi te en dõ i vel. Ehe lyett a bér lõ tõl a szer zõ dés ben ki kö tött napon meg kap ta a ki al ku dott össze get, va gyis sta bil, ki szá mít ha tó, a ter més in gado zá sá tól füg get len jö ve de lem hez ju tott. Ez a bir tok hasz no sí tás a do mon kos rend szá má ra is új le he tõ sé ge ket kí nált. En nek kö vet kez mé nye az 1475. évi pápai en ge dély. A le he tõ ség ugyan ak kor nem fel tét le nül je len ti azt, hogy min den rend tar to mány ban és min den rend ház ban egy for mán él tek is vele, az azon ban, hogy hol és milyen mértékben, milyen összetételben tûntek fel birtokok a domon ko sok kezén, nemcsak Magyarországon igényel további kutatást. 2 1 A pá pai bul la 1475. jú ni us 1-jén kelt, l. P. Daniel Antonin Mortier OP: Histoire des maîtres généraux de l'Ordre des Frères Prêcheurs IV. 1400 -1486 . Pa ris 1909 Bár az ál ta lá nos rend tör té ne tek ben ter mé sze te sen meg em lí tik az in gat la nok bir tok lá sát enge dé lye zõ pá pai bul lá kat, a szak iro da lom azon ban ez zel a kér dés sel rész le te i ben nem igen fog lal kozott ed dig. Ada tok a ko los to rok bir to ka it il le tõ en az egyes há zak tör té ne té ben ta lál ha tók, ezek összefog la ló ér té ke lé se azon ban még nem ké szült el. A kol du ló ren dek nek a gaz da ság ról val lott kö zép ko ri né ze te it fog lal ta össze Mar cin Bukala: Mendicant Friars and the Development of Medieval Notions
A Munkácsi Eparchia 1775-ben készített sematizmusa - Schematizmus Mukačevskej diecézy z roku 1775, 2022
Unionism presents a unique form of recatholization represented by the Hungarian residents of the Greek rite. Significant support in the history of recatholization of the northeastern region of Hungary is provided by the clergy after the oath of loyalty from the year 1646. The history of this local parish exhibits how the ceremonial entity gradually started to dictate the trend in the evolution of the catholic church, culminating in the independent diocese of the Greek rite in Hungary. The first part is focusing on the time period from the year 1608 until the period of the erigation of the Mukachevo eparchy. It is a period of religious conflicts which furthermore impacted the development of the Greek rite in Hungary and the following consolidation of the relations in the 18th century. In the first decades of the 17th century, some presbyters entered a personal union with the Catholic church, which in turn caused a gradual convergence and creation of stronger ties amongst the two rites. Initially, this happened via the oath of loyalty in Krásny Brod (1612), later repeated, without the knowledge of the first one, in Uzhorod (1646). The difference between these two were the reasons for their existence - while the first oath was the result of a constantly strengthening recatholization, the second one reacted to the calvinization of the Greek rite. Subsequently, the Uniates underwent a consolidation evolution and due to the sufficient number of presbyters managed to be the support of the Catholic church in the 18th century. The disagreements between the bishop in Jager and the vicar in Mukachevo caused tension which was ended by the separation and (re-)erigation of the Mukachevo diocese. The following parts look at the information about the liturgical calendar and its growth in the 18th century. Schematism and the liturgical calendar are as interconnected today as they were in the past. That is the reason for the presence of the growth of schematism in the Mukachevo diocese as well as the problematic of the schematism of other Hungarian dioceses. These areas create a yet unmapped part of the history of Greco Catholics in Hungary and the problematic of schematism appears promising for further research. Since the book is containing a diplomatic transcript of schematism from the year 1775, there is also a chapter comprised of the internal and external criticism of the source. This information serves as an aid for the reader to navigate the source and understand the included context. The last part is composed of appendices. Amongst the appendices, there is a transcript of a schematism from the year 1775, which is the first schematism of the erigated diocese, as well as the chosen sources complementing the conceptually preceding chapters.
Magyar Nyelv, 2018
Fejezetek a 19. századi nyelvemlékkiadás történetéből *1 Döbrentei Gábor és a Régi Magyar Nyelvemlékek 1. 1838-ban jelent meg a nyelvészeti szemléletű szövegkiadás első nagy vállalkozása, a Régi Magyar Nyelvemlékek című sorozat. A kiadvány története szorosan összeforr szerkesztője, döbrentei gábor nevével. Méltatói a modern nyelvemlékkiadás megteremtőjeként tisztelik, nyelvemlék-kiadási elvei lényegében ma is helytállóak. E jeles évforduló kapcsán tűztem ki feladatomul meglévő ismereteink összerendezését, felidézve Döbrentei Gábor pályájának fontosabb mozzanatait, valamint a korabeli források alapján igyekeztem rekonstruálni a Régi Magyar Nyelvemlékek megjelenésének körülményeit. 2. 1785. december 1-jén született a 19. századi irodalom-és nyelvtudomány egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb alakja, Döbrentei Gábor. Amikor a személyével és munkásságával kapcsolatos tudománytörténeti szakirodalmat fellapozza az olvasó, igen változatos kép fogadja. Az 1926-os Magyar Irodalmi Lexikonban a következőket olvashatjuk: "[…] izgat és serénykedik, de fáradozásait nem kíséri siker, személye iránt nem ébred barátságos vonzalom, tevékenységéből kiütközik önző hiúsága, hiúságából kevély önhittsége, uralkodásra való törekvése, amivel Kazinczyt is elriasztotta, az Auróra-kör komoly, önzetlen munkásságú vezéreit pedig annyira maga ellen ingerelte, hogy nemcsak a Conversations-Lexikon pörben érte igazán érzékeny támadás és vereség, hanem akadémiai törekvései terén is" (ványi szerk. 1926: 217). A későbbiekben sem változik sokat a megítélése: "Nagy műveltségű, de csekély tehetségű író; rendkívül sokat dolgozott és sokféleképpen akart az irodalom és a közélet hasznos szereplője lenni, de tetteit sokkal inkább a törtetés, mintsem az őszinte ügybuzgalom jellemezte" (benedek szerk. 1963: 264). Mivel érdemelte ki ezt az ellenszenvet, amellyel a "hálás utókor" méltatja munkásságát? Az okok messzire nyúlnak: Jancsó eleMér-Döbrentei életrajzírója-szerint Kazinczy halála után azok, akik Döbrenteivel együtt rágalmazták az irodalomszervezőt, ellene fordultak, és őt támadták. "Már ekkor megszületett a vád ellene, hogy Kazinczyval szemben igazságtalan és hálátlan volt és ez ellen a vád ellen hiába védekezik. Haláláig elkíséri és utána is kísért emléke ellen" (Jancsó 1944: 90). Úgy tűnik, az irodalomtörténet egyoldalúan Döbrenteit marasztalja el ebben a pörlekedésben, holott az egymás rágalmazása mögött személyes ellentétek feszülnek. Kifogásolták Döbrentei kétszínűségét, udvaronc szellemét, arisztokrata összeköttetéseit, azonban Kazinczy sem volt tárgyilagos. A két nagyon hiú ember vetélkedéséből a kisebb tekintélyű Döbrentei került ki vesztesen.
Magyar Nyelvjárások, 2021
Problems Related to the ëü Diphthong in Dialects of the Early Old Hungarian Era The description of dialectal dualities related to the ëü diphthong in the early Old Hungarian Era involves numerous challenges. The results of the study are made more arbitrary, for example, by the heterogeneity of the genesis of ëü, the diversity of its subsequent changes, and the multitude of orthographic and etymological uncertainties present. Yet, the review of former ideas expressed in descriptions based on historical phonology and historical dialectology is absolutely timely based on the extensive dataset from the early Old Hungarian Era available today and the most recent findings in historical linguistics. When describing this phenomenon, my key objective was to point out to what extent the detailed analysis of a large amount of data from the perspectives of etymology and orthographic history influences our previous knowledge and ideas.
2013
A magyarorszagi kozepkori pecsetek kozul a legnagyobb aranyban feltaratlan es kozoletlen nemesi pecsetek, gyűrűspecsetek osszegyűjtesenek első lepesekent magatol ertetődően adodik az un. sokpecsetes (legalabb tiz pecsetlenyomatot hordozo) oklevelek feldolgozasa. Az aljukra fuggesztett pecsetek soraval ezek az oklevelek igen latvanyosak. Tobbnyire nemzetkozi vonatkozasu orokosodesi-, hazassagi-, bekeszerződeseket foglalnak irasba, vagy azoknak az orszagnagyok, a magyarorszagi rendek altali megerősitő oklevelei. A magyarorszagi vonatkozasuaknak is tulnyomo tobbsege kulfoldi leveltarakban talalhato. A tanulmany az 1304 es 1511 kozott irodott, harmincnal tobb sokpecsetes oklevel mintegy 910-et kitevő pecsetanyaganak statisztikai jellemzőit es valtozasait mutatja be az abrazolasi tipus, a cimertan, az epigrafia szempontjabol. A vizsgalt oklevelek tobbsege a becsi, tobb oklevel a varsoi es a budapesti allami leveltarakban, egy pedig Dubrovnikban talalhato.
Megjelent a nem kánoni ószövetségi irodalom legkorábbi és legjelentősebb művének, Henok első könyvének első mérvadó magyar fordítása, a későbbi Henok-irodalom műveivel (szláv és héber Henok) egy kötetben, bevezetőkkel és jegyzetekkel. Befejezés előtt áll a leghosszabb, és magyarul eddig ismeretlen Jubileumok könyvének fordítása etióp (geéz) nyelvről. Készen állnak a görög, latin, szír nyelvű apokrif irodalom más fontos, rövidebb darabjainak fordításai. Elkészült a szövegeket áttekintő első magyar nyelvű monográfia, amely a műveket műfajcsoportonként, és mindig ószövetségi előzményeikkel és párhuzamaikkal együtt tárgyalja. Így világossá válnak a műfaji és irodalmi hagyományok, a művek helye a hagyományban és történeti környezetükben. A kutatásban résztvevők munkájával 1 angol nyelvű, külföldön kiadott kötet, és 1 magyar nyelvű kötet jelent meg. Külföldi kiadványokban 20 idegen nyelvű, itthon 15 magyar nyelvű publikációjuk jelent meg. Nemzetközi konferenciákon 33 idegen nyelvű, itthon...
Szociologiai Szemle, 2018
A konferenciát 1 Kovács Éva nyitotta meg, aki a KDK-t (az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában működő Kutatási Dokumentációs Központot) 2 és az attól elválaszthatatlan 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhelyt, az egész -most születésnapját ünneplő -projektet "megálmodta" és vezeti. Szemléletes képpel írta le, milyen is a társadalomkutató számára, ha a régi interjúkazettáit, kérdőíveit, jegyzetlapjait oda kell adnia az Archívum számára: "Egy interjút nyersen odaadni kicsit olyan, mintha a fehérneműjét adná oda az ember". És tényleg: az Archívum funkciója kettős: feltárul, illetve feltárhatóvá válik a magyar szociológia múltja és kitárulkoznak maguk a szociológusok: ez vagyok én, ezek vagyunk mi. A konferenciának is azok voltak a nagy pillanatai, amikor ezekre az "intim részletekre" fény derült, amikor Csanádi Gábor mesélt élőben a közel 40 évvel ezelőtti iskolaiszegregáció-kutatásról (Ladányi-Csanádi 1983), vagy a közönség sorai közt "rejtőző" Kovács Katalin demográfus állt fel és mesélt a Dialógus békemozgalomról, melynek maga is részese volt. A magyar szociológia aranykorát a 70-es, 80-as évek jelentik, ez az időszak adja a gyűjtemény gerincét. A főbb témák, mint azt Kovács Éva kiemelte: életmód, cigányság, fogyasztás. Volt ezekben a kutatásokban, ahogy a bevezetőben is írja Kovács Éva, egy eredendő spontaneitás, amit ma grounded theory-nak nevezünk. És volt sok-sok beszélgetés a kutatók közt, az autóban, a Volán-buszon, melyek elillantak (verba volant…), s melyeket legfeljebb csak az életútinterjúk alapján rekonstruálhatunk, ha mozaikosan és részlegesen, az emlékezés sűrű szövetű szűrőjén átszűrve is. Ültek a kutatók együtt és hosszan-hosszan beszélgettek -de sajnos ezt nem dokumentálták. Ami jellemezte őket -a csodálkozás, a kíváncsiság, a termékeny bizonytalanság -, az szemben áll a
Eruditio - Educatio, 2021
In this study we present the educational-historical data of the only institute for the Deaf operating in the Czechoslovak Republic, in Komárom (Komárno), between 1920 and 1938. By 1918 a unified deaf education network had been established in the territory of historical Hungary in the Austro-Hungarian Monarchy where 16 institutes for the Deaf were run, covering the entire area of the country. Out of these, three were located in Upper Hungary (Felvidék): in Jolsva (Jelšava), in Körmöcbánya (Kremnica) and in Pozsony (Bratislava); in the Carpathian region, school-age deaf learners were expected in an institute for the Deaf in Ungvár (Uzhhorod). This system disintegrated with the Trianon Peace Treaty. The institutes located at Pozsony (Bratislava), Körmöcbánya (Kremnica), Jolsva (Jelšava) and Ungvár (Uzhhorod) became organisations located in the Czechoslovak Republic from the former Hungarian institutes for the Deaf. A Hungarian-language, newly established school for the Deaf was run in Komárom (Komárno) between 1920 and 1938 in the territory of the Czechoslovak Republic. After the First Vienna Award, the aforementioned institute for the Deaf was moved to Losonc (Lučenec). While researching the history of the Hungarian-language Institute for the Deaf of Komárom (Komárno), it turned out that the sources referring to operation and history (statistics, archive, library, press history) are scanty, I therefore used the term addenda in the title.
Loading Preview
Sorry, preview is currently unavailable. You can download the paper by clicking the button above.